“A rendszeres sportolás jó hatással van a mindennapjaimra, a munkámra is” – Mányai Dáviddal beszélgettünk

Mányai Dávid, az Emberi Erőforrások Minisztériumának munkavállalója részt vett 2019. március 29-én a Veterán Atlétikai Világbajnokság hármasugró versenyén. Dávid az előkelő hetedik helyen zárta a versenyt, ennek apropóján beszélgettünk vele sportpályafutásáról, sporttal kapcsolatos meghatározó élményeiről.

– Mióta atletizálsz, ezen belül pedig mióta foglalkozol kifejezetten a hármasugrással?

– 1995-ben, 13 évesen kezdtem el atletizálni az UTE szakosztályában. A pályafutásomat rúdugrással kezdtem, majd a nevelő edzőmnek, Kőrös András sokoldalú felkészítésének köszönhetően az ugrószámokon kívül atlétika többi számával, a futószámokkal (rövidtáv, középtáv) és a dobószámokkal (gerelyhajítás, diszkoszvetés, súlylökés) is megismerkedtem. Az edzéseken kitűntem a helyből ugrásaimmal, ruganyosságommal és a gyorsaságommal. Bandibácsi szakmai szemeinek köszönhetem, aki megtalálta számomra az ideális atlétikai számokat, a hármasugrást és a távolugrást. Mindig többet látott bennem, mint én magam és mivel ő hitt bennem és a képességeimben, az adottságaimban, ez mindig segített azokat az eredményeket elérni, amit ő látott csak és kitűzött nekem. A két számot 1997 óta versenyszerűen űztem, de a hármasugrás maradt az a szám, amivel fel tudtam venni a versenyt a korosztályommal, s később a felnőttekkel.

– Mi a legjobb eredményed?

– A legjobb eredményemet már munka mellett egyedül felkészülve 2008-ban értem el, ahol a Magyar Fedettpályás Felnőtt Országos Bajnokságon a harmadik helyezést sikerült elérnem 14,85 méteres egyéni csúccsal.

– Ez volt életed első világversenye?

– 17 évesen volt egy Ifjúsági Világbajnokság Chilében, de arról lemaradtam 8 centivel, ezért igen ez az első Világversenyem 20 év után, ahol először képviselhettem Magyarországot, amellyel egy álmom teljesült.

– Hogyan és mikor döntötted el, hogy szeretnél részt venni a veterán világbajnokságon?

– Először is, nem volt betervezve! Az utolsó versenyem 2009-ben volt, ahol a Magyar Fedettpályás Felnőtt Országos Bajnokságon negyedik lettem, de ezt az eredményt részleges térdszalag szakadással értem el, ami a pályafutásom végét jelentette. Akkor voltam életem formájában, s így a nagy ugrás bennem maradt. A sérülés miatt annyira rossz szájízzel hagytam abba az atlétikát, hogy a szögesemet is kidobtam. Így ezen a területen lett egy űr bennem. Az atlétikát eltemettem magamban, de a sport szeretete megmaradt. Akkor még gondoltam arra, hogy esetleg visszatérek 35 évesen egy veterán versenyen, de ez nagyon távolinak tűnt. Emlékszem, viccből egy edzéstársamnak azt mondtam, hogy majd egy maratonfutással felkészülök egy hármasugró versenyre. Ezt azért is szántam akkoriban viccnek, hiszen a két szám teljesen elüt egymástól fizikai és edzésmódszertani szempontból is. Ahogy mondtam feljebb, az évek során a sport szeretete megmaradt. Az élsport okozta sérüléseimből helyreálltam, a térdemet megműtötték és a funkcionális edzéseknek köszönhetően a derekam is újra megerősödött, amit folyamatosan igénybe vett a 12 évig tartó versenyzés. Kisebb házi erőnléti versenyeken elindultam, vagy rövidebb futóversenyeken, de ezeket csak egészségmegőrzés céljából tettem. A versenyzés után elkezdtem egy másoddiplomát nemzetközi tanulmányok szakon és ötödik éve végzek napi 8 órában ülő munkát és második éve vagyok a Minisztériumnál. Szakemberek azt mondják, hogy aki 20 évig élsportoló volt és abbahagyja, akkor körülbelül még 15 – 20 évig kell „levezetnie”. Ha egyik napról a másikra hagyjuk abba a sportolást, akkor azt a testünk úgy fogja föl, mintha frontálisan egy falnak ütköztetnénk, mindenféle fizikai problémánk lesz, magas vérnyomás, koleszterin szint emelkedés, elhízás. Ez olyan, mint amikor egy függőtől hirtelen megvonjuk a szert, akkor elvonási tünetei lesznek, ezért fokozatosan kell leszoktatni, hogy el tudja hagyni. Az élsport utáni állapot ugyanez. Folyamatosan kell csökkenteni, s míg a droggal ellentétben, ezt nem kell elhagyni, mivel rengeteg jótékony hatása van, viszont meg kell találni újra helyes egyensúlyt és a sport iránti egészséges szeretetet. Engem ezek az „elvonási tünetek” az ülőmunka alatt és miatt, amit a testem nehezen tolerált, tavaly értek utol. 2018 áprilisában lett egy ételmérgezésem, amelynek következtében 5 hónapig tartó gyomorproblémám lett folyamatos szédüléssel és gyengeséggel karöltve. Ez meghatározta a mindennapjaimat és a munkámat is befolyásolta. Tudtam, hogy ezzel kell valamit csinálnom, s a fel nem dolgozott stresszt, az ételmérgezésen kívül, amit mint utólag kiderült, az is hozzájárult, hogy ilyen hosszú ideig a gyomromra ment, kezelnem kellett. Így augusztusban elkezdtem hosszúkat futni, ami csökkentette a panaszaimat. Szeptemberben édesanyám kétoldalú tüdőembóliát kapott és miatta eldöntöttem, hogy lefutom az október 7-i SPAR Maratont. Édesanyám hála Istennek túlélte, én meg 2 hónapnyi felkészülésből lefutottam életem első maratonját és neki, mint hősnek, aki életben maradt, odaajándékoztam az érmet, amit kaptam a teljesítésért. Decemberben egy ismerősöm elküldte a Veterán Atlétikai Világbajnokság linkjét, s én akkor úgy éreztem, hogy ez nem véletlen és kaptam Istentől egy 3 hónapos ablakot, hogy felkészüljek. Így nekivágtam és egyedül felkészülve sikerült elindulnom, ahol a hetedik helyezést értem el. Ezt álmomban sem gondoltam volna. Így az a viccelésem, amit megejtettem 10 évvel ezelőtt, valósággá vált és egy maratonnal „felkészülve” sikerült elindulnom ezen a versenyen, amiért nagyon hálás vagyok és így az az űr, ami 2009-ben bennem maradt, teljesen betöltődött. Semmit nem terveztem be, az élet így alakította az eseményeket.

– Mennyi ideig készültél kifejezetten erre a versenyre?

– Ha a maratoni 2 hónapos felkészülésemet nem számítjuk, akkor speciális edzésekkel a hármasugrásra 3 hónapig készültem.

– A rendszeres testmozgásban mennyire segít, hogy egy sportág szakágában versenyszerűen is sportolsz?

– Maga a Világbajnokság, mint cél adott nekem egy komolyabb elhatározást arra nézve, hogy újra tudatosabban sportoljak. Így az, hogy egy sportág szakágában versenyzek egyfajta felelősséggel is párosul, ami jó hatással van rám.

– Mit gondolsz, a rendszeres mozgás segít a munkában is? Hatékonyabban tudsz dolgozni ezáltal?

– Amióta újra rendszeresen sportolok, pozitívan változott az étkezésem. Jó hatással van a mindennapjaimra és igen, a munkámra is. Frissen tart, ez látszik a vérnyomásom és a testsúlyomon és a közérzetemen is. A 8 óra ülés nagyon igénybe veszi a szervezetet és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy mozogjon, sportoljon úgy hogy jól essen és fel tudjon töltődni, amire mindenkinek szüksége van. A sportolás nem lehet cél, csakis eszköz, hogy a céljainkat elérjük, legyen az Világbajnokság, vagy bármilyen más cél, amit kitűzünk magunk elé. A sport mentális és elme építő technika is. Nem csak fizikai áldozatot kíván, hanem eszköz abban, hogy kifejlődjön bennünk az erkölcsi és etikai értékrend is: a becsületesség/igazságosság fogalma, kiegészítve tisztességgel és együttérzéssel azok iránt, akik elesettebbek nálunk, hogy segítsünk azoknak, akik nem olyan erősek és az alázat fogalma, amely az a képesség, amely tiszteli azokat a tálentumokat, amikkel születtünk.